Egy filmrajongó nemrég azt mondta, hogy ki nem állja a sci-fiket. Aztán kiderült, hogy a Gattaca és a Lopott idő című filmeket kifejezetten kedvelte – mindkét alkotás a sci-fi kategóriába tartozik –, viszont a Star Wars vagy az Avatar számára teljesen idegen élményt jelentett. Ez az ellentmondás jól mutatja, mennyire összemosódott a sci-fi fogalma a közgondolkodásban: sokak szemében minden futurisztikus vagy technológiai történet ugyanabba a kategóriába kerül, így a műfaj elveszíti eredeti, spekulatív jelentését.
A sci-fi hallatán a legtöbben repülő csészealjakra, kék bőrű idegenekre, galaktikus birodalmakra és fénykardokra asszociálnak. Pedig a műfaj ennél jóval tágabb és sokszínűbb. A „tudományos-fantasztikus” elnevezés önmagában is félrevezető lehet: miközben a tudomány és a képzelet összekapcsolása valóban izgalmas lehetőség, a hétköznapokban ez gyakran a látványos, kalandközpontú történetekkel azonosul. Emiatt sok néző eleve elutasítja a sci-fit, anélkül hogy találkozna annak gondolkodtatóbb, társadalmi kérdéseket feszegető formáival.
A klasszikus műfajelmélet régóta különbséget tesz a hard és a soft sci-fi között. A hard sci-fi a tudományos pontosságra épít: a fizika, a biológia, a kémia és más tudományok eredményeinek továbbgondolása határozza meg a világ működését és a cselekményt. A Gattaca jó példa erre, ahol a géntechnológia nem puszta díszlet, hanem a társadalmi berendezkedés és az emberi sorsok alapvető meghatározója. A soft sci-fi ezzel szemben elsősorban az emberi és társadalmi következményekre koncentrál. A technológia itt inkább kiindulópont vagy narratív eszköz: a Lopott idő esetében az idő mint gazdasági erőforrás szolgál arra, hogy társadalmi egyenlőtlenségekről és igazságosságról beszéljen.
Ezek a kategóriák elsősorban a spekulatív sci-fi világán belül segítenek eligazodni. A problémát inkább az okozza, hogy a köznyelvben olyan filmek is sci-fiként élnek, amelyek valójában más műfaji logika szerint működnek. A Star Wars például nem klasszikus értelemben vett sci-fi, hanem science fantasy: a tudományos magyarázat helyett mítoszokra, mesés elemekre és varázslatszerű erőkre épít. Az Avatar szintén erősen keveri a sci-fi látványvilágát a fantasy és a kalandfilm eszköztárával.
Fontos különbséget tenni a műfaji és az iparági fogalmak között is. A „blockbuster” egy gazdasági kategória: nagyköltségvetésű, széles közönségnek szánt, látványos filmeket jelöl. Egy blockbuster lehet sci-fi, fantasy vagy bármely más műfajú alkotás. A gond akkor keletkezik, amikor a látványorientált, science fantasy irányba hajló blockbusterek uralják a sci-fi fogalmát, és háttérbe szorítják azokat a filmeket, amelyek valódi tudományos vagy társadalmi spekulációra épülnek. A spekuláció nem találgatást vagy „elszállt fantáziát” jelent, hanem egy meglévő vagy reálisan elképzelhető tudományos, technológiai vagy társadalmi jelenség következetes továbbgondolását („mi lenne, ha…?” alapon), illetve a logikus következményeinek bemutatását.
Újra és újra felmerül az igény a finomabb műfaji megkülönböztetésre. A kritikai és fesztiválkörökben már ma is megjelennek olyan elnevezések, mint a sci-dráma vagy a sci-thriller. A sci-dráma esetében a technológiai újítások elsősorban emberi és társadalmi kérdések vizsgálatát szolgálják – ilyen a Gattaca, az Anon vagy a Lopott idő. A sci-thriller feszesebb, feszültségközpontú történetmesélést alkalmaz, miközben komoly etikai dilemmákat vet fel. Ilyen az Ex Machina, illetve részben a Minority Report is, amely spekulatív alapokra épül, ugyanakkor megvalósításában már erősen támaszkodik a látványos blockbuster-eszköztárra.
A filmes diskurzusban bevett gyakorlat elkülöníteni a hard és soft sci-fit, valamint a science fantasy-t, mivel ezek eltérő elbeszélői és gondolkodási hagyományokra épülnek. A pontosabb besorolás tisztább műfaji kommunikációt eredményezne. Segítene megkülönböztetni azokat a történeteket, amelyek valóban a tudomány és a technológia következményeit gondolják tovább, azoktól, amelyek elsősorban látványos, kalandközpontú élményt kínálnak. Így a társadalmilag és filozófiailag értékes sci-fi alkotások nem vesznének el a nagyköltségvetésű science fantasy blockbusterek világában, és a nézők is könnyebben rátalálhatnának arra a fajta sci-fire, amelyet valójában keresnek.