Megjelent a Naplóban 2015-ben, digitális változata elérhető a veol.hu-n:
https://www.veol.hu/eletmod/2015/10/magyarra-lettem
A cikk kivonata:
Sayour Amer libanoni származású kardiológus ösztöndíjjal érkezett Magyarországra tanulni. Fogorvos feleségével két orvostanhallgató fiukat nevelik. Bár nehéz volt megtanulni a nyelvet, a magyar emberektől szeretetet és elfogadást kaptak. A doktor hálás az országnak, nem fogadott el külföldi állásajánlatokat, mert itthon boldog. A háború miatt öt éve nem tudtak hazalátogatni. Véleménye szerint a migrációs problémák megoldása a térség stabilizálásával lehetséges. A magyar egészségügyet illetően komoly reformokat sürget, különösen a vidéki ellátás fejlesztését. Bár nem politizál nyilvánosan, tájékozott és határozott véleménye van. Szabadidejében szívesen főz, különösen gulyáslevest, amelyhez egy vicces emlék is fűzi.
Akik akarnak beilleszkedni
Az újságíró jegyzete
Keressük a helyünket. A családban, az iskolában, a munkahelyen, a társadalomban, az életben.
Ki könnyebben, ki nehezebben változtat önmagán, a kialakult keretein, és a világhoz való alkalmazkodásunk is eltérő. Hogy befogadnak-e minket vagy kirekesztenek, az elsősorban tőlünk függ; attól, hogy akarunk-e beilleszkedni.
Dönthetünk úgy, hogy nem kívánunk azonosulni azzal a közösséggel, amelyben élünk. Ennek számos oka lehet életünk fenyegetettségétől kezdve javaink halmozásának vágyáig. Dönthetünk úgy, hogy odébb állunk a boldogabb élet reményében, de megnyugvást csak akkor találunk, ha sikerül harmóniát kialakítani a környezetünkkel.
A húsz éve külföldön élő ismerősöm átmegy az utca túloldalára, ha magyar hangot hall, és a gyerekeit is erre buzdítja. Azt mondta, hogy odakint magyar magyarnak a legnagyobb ellensége. Az irigység és az önzőség vezérli őket egymással szemben. Vajon miért? Ugyanakkor sok segítséget kapott az idegen ország szülöttjeitől.
Egy másik ismerősöm nem tudott hosszú távon meglenni idegen országban, mert számára túl nagy erőfeszítést igényelt az alkalmazkodás.
Toleranciára neveljük gyermekeinket, de vajon ennek van-e egy egészséges határa? Segítsünk-e, ha visszaélnek vele? Tegyük-e oda a másik orcánkat, ha pofon ütnek? Dobjunk-e vissza kenyérrel, ha minket kővel dobálnak? Ha igen, akkor vajon meddig?
Eltérő kultúrák találkozása legtöbbször feszültséggel teli, de ahogyan a stressz lehet jó és rossz, úgy a konfliktus kimenetele is lehet építő, vagy éppen romboló. Attól függ, hogy akarunk-e alkalmazkodni.