Megjelent a Naplóban 2016-ban, digitális változata elérhető a veol.hu-n:
https://www.veol.hu/szerkeszto/2016/09/hogyan-helyezzuk-el-onmagunkat-a-vilagban
Merre menjenek, hová induljanak a bolyongó, nyughatatlan útkeresők? Hol lelhetnek békességet azok, akik elveszettnek érzik magukat? Hogyan teremtsenek biztonságot maguknak és családjuknak a saját gyökereiket megtagadók? Lelhetnek-e valaha boldogságra azok, akik elfelejtik, hogy honnan jöttek?
Örök kérdés, hogy a genetikai meghatározottságunk vagy a környezeti nevelés gyakorol-e jelentősebb befolyást az életünk alakulására.
Példák és ellenpéldák sokasága áll ehhez rendelkezésünkre, mégsem kapunk egyértelmű választ. Így hát a legtöbben arra a következtetésre jutottak, hogy a javunkat az szolgálja leginkább, ha öröklött tulajdonságainkban egyaránt felismerjük a korlátainkat és a lehetőségeinket, és ehhez mérten igyekszünk maximálisan élni a környezetünkben rejlő esélyekkel.
A szakemberek szerint az önismeret a kulcsa a boldogulásunknak. A stabilitásunk alapja pedig a gyökereink megerősítésében rejlik. A felmenőink tisztelete nélkül nem fejlődhet a személyiségünk. A kultúránk és a hagyományaink megélése adja a biztonságos alapot ahhoz, hogy építkezni és fejlődni tudjunk.A világ úgy tud kitárulni előttünk, ha elhelyezzük önmagunkat a családunkban, a kisebb és a nagyobb közösségben, amelyben élünk; ha azonosulni tudunk azzal a kulturális közeggel, amelybe beleszülettünk, ha felvállaljuk nemzeti kötődésünket, vagy akár még tovább is adjuk népzenénket, népművészetünket. A hagyományok ápolóinak katartikus élményt jelent, amikor a gyökereiket már majdnem végleg elvesztett egyéneket tudnak visszakísérni a tradíciókhoz, s ezáltal önmaguk kincseihez.