Az igazán jó filmek soha nem avulnak el, mert nem egy korszakról, hanem az emberi természet és a hatalom örök dinamikájáról szólnak. A közhangulatban, ahol a lojalitás, az árulás és a felelősség fogalmai naponta ütköznek, több alkotás is kíméletlen tükröt tart elénk.
Stauffenberg: Az esküszegés mint morális kényszer
A Stauffenberg-merénylet (Hitler ellen) nem csupán egy háborús dráma. A film kulcspontja az a pillanat, amikor a katonai becsületkódex és az egyetemes emberi értékek frontálisan ütköznek: mikor válik a lojalitás bűnpártolássá? Egy „megtört ígéret rendszerében” a vak engedelmesség valójában a legnagyobb hűtlenség.
– Ez a fajgyűlölet nekem elfogadhatatlan.
– Felszabadítóként fogadtak, ünnepeltek minket.
– Hitlernek mennie kell, ez a megoldás.
– Most? A háború közepén? Felesküdtünk a zászlóra!
– Ő maga már százszor megszegett minden esküt! Nem várhatunk tovább...
A filmrészlet megtekinthető: https://youtube.com/shorts/siiQmurneGI
(Rendező: Jo Baier)
I, mint Ikarusz: A hétköznapi adminisztrátorok terrorja
A film a gépezet mélyére ás, és – a benne bemutatott híres Milgram-kísérlet által – a modern demokráciák legfélelmetesebb tanulságát hordozza: a zsarnoksághoz nem feltétlenül kellenek szörnyetegek, hanem sokszor csak kötelességtudó végrehajtók.
Amint a hierarchia építményében rések mutatkoznak, és a tekintély szintjén megszűnik az egyetértés, az egyén boldogan felhagy az engedelmességgel…
Egy civilizált, demokratikus és szabad országban a népesség kétharmada bármikor gondolkodás nélkül végrehajt bármilyen esztelen parancsot, amelyet valamely felsőbb hatalomtól kap…
A zsarnok maga köré gyűjt egymillió kis zsarnok hivatalnokot és mindegyikre kirója a maga hétköznapi feladatát. És ők ezt végre is hajták, mégpedig hozzáértéssel és lelkifurdalás nélkül. Hiszen egyikük sincs tisztában vele, hogy a végső tettért egymilliomodrészt felel…
Cselekedetüket mindennemű gyűlölködés és bosszúvágy nélkül hajtják végre, még csak nem is valami egetverő fizetség reményében.
„Itt a hatalom a lényeg, amelynek akkor engedelmeskedem, ha elfogadom, és ha tisztelem.”
A filmrészlet megtekinthető: https://youtu.be/35b_FY4ZSG4 (Rendező:Henri Verneuil)
Danton: A megrészegült ideológia önfogyasztó terrorja
A forradalmak legsötétebb törvényszerűsége, amikor a magasztos eszmék nevében felépített gépezet elszabadul, és az egykori harcostársak egymás hóhérjaivá válnak. A szabadságvágy paranoid diktatúrává torzul, ahol a politikai tisztogatás öncéllá válik, a félelem és a bosszú lassan felemészti mindazt, aminek a nevében a forradalom elindult.
A forradalom olyan, mint Kronosz, egymás után falja fel a saját gyermekeit. Látom, hideg a szemetek, és a halálomat olvashatom bennük; a halálomat, amelyet megszavaztatok, mielőtt ide beléptetek…
Már nem embereket látnak maguk körül, hanem csak spekulánsokat, gonosztevőket, árulókat. A forradalom elveinek nevében megfeledkeztek magáról a forradalomról. Új diktatúrát teremtettek, amely kegyetlenebb, mint a régi. Úgy féltek a zsarnokok visszajöttétől, hogy maguk lettek zsarnokok. Azt mondtad, Fouquier, hogy vér kellett, hogy a nép vérre szomjazott. Hazugság. Nem a nép szomjazott vérre, hanem te. A nép csak egyet akar, hogy élhessen békében.
A filmrészlet megtekinthető: https://www.youtube.com/shorts/UlpfbAyf2nM (Rendező: Andrzej Wajda)
Brexit: A meghibásodott rendszer és a tech-politika illúziója 
A modern politikai aréna már nem guillotine-nal vagy fegyverekkel dolgozik, hanem algoritmusokkal és a közhangulat manipulálásával – a mechanizmus azonban változatlan. A film rávilágít arra a modern tragédiára, amikor a beragadt, kiüresedett politikai status quo-t lebontani akaró „látomás” végül ugyanabba a mocsárba torkollik. A rendszer megváltoztatásának kísérlete nem hoz új elveket, csupán újra betölti a régi, fertőzött szoftvert.
Nem a látomás vált hibássá. Az emberek tökéletlenek, a politikusok rontották el…
Ebben az országban, a nyugati világban az egész rendszer félresiklott. Ellankadtunk, sodródunk, nincs se célunk, se látomásunk. És mit csinálunk hiba esetén? Újraindítjuk. Ezt tettem én, nem többet. És mit tettek ők? Mit tettek mindannyian? Ugyanazt az oprendszert töltötték fel. Ugyanazok a fáradt, vén politikusok, a rövidtáv megszállottjai, és ugyanaz a kispályás, öncélú baromság…
Ne higgye, hogy nem tudom, hogy én is rossz vagyok, de ezt a rendszer teszi velünk: megfertőz. De én azt reméltem, csak azért imádkoztam, hogy valaki, akárki, akiben minimálisan megvan akár egy jottányi, egy unciányi képzelőerő vagy látomás, vagy késztetés, hogy Jézussá legyen, meglátja, hogy itt van a lehetősége, valamire, hogy történjen valami, hogy valaki felbukkan és tesz valamit, hogy változás legyen.
A filmrészlet megtekinthető: https://www.youtube.com/shorts/AwRHo5L7tyY (Rendező: Toby Haynes)
Az A terv: A bosszú spiráljának megtörése mint a valódi győzelem
Amikor a rendszerek összeomlanak és a bűnök felszínre kerülnek, a történelem legnehezebb morális kérdése marad hátra: mi következik a terror után? Az A terv (Plan A) a bosszú és az igazságtétel közötti hajszálvékony határvonalat vizsgálja. Arra figyelmeztet, hogy ha a korábbi elnyomók módszereit tesszük magunkévá, a rendszer és a gyűlölet valójában túlél minket. A valódi lázadás a rombolással szemben nem a viszont-rombolás, hanem az új élet felépítése.
Nem várjuk meg, hogy a bíróságok szolgáltassanak úgymond igazságot… szemet szemért… Amit próbáltak megtenni, nem állítaná meg a gyűlöletet, hanem csak erősítené... Egy egész generáció jön, ami nem ismeri a félelmet. Ez az igazi bosszú!
A filmrészlet megtekinthető: https://www.youtube.com/shorts/DBXs3q9bJac (Rendező: Doron Paz, Yoav Paz)