A vesszők használata a magyar nyelvben nem mindig egyszerű, de vannak olyan alapvető szabályok, amelyeket egy nyilvános felületen illik következetesen betartani. Különösen igaz ez nagy követőtáborral rendelkező, külföldön működő magyar nyelvű oldalak esetében, ahol a szöveg nemcsak informál, hanem nyelvi mintát is közvetít.
A fenti poszt jó példája annak, hogy egy alapvetően érdekes és releváns témát miként lehet nyelvileg elbizonytalanítani. Már a szöveg második mondatából három vessző hiányzik, ami önmagában is árulkodó. Itt nem egy-egy elszórt elütésről van szó, hanem olyan sorozatos vesszőhibákról, amelyek azt sugallják, hogy a szöveg nem esett át valódi szerkesztésen. Ez pedig óhatatlanul elvonja a figyelmet a tartalomról, és az olvasót nem az üzenetre, hanem a hibák keresésére ösztönzi.
Tipikus hibák, amelyek a posztban is megjelennek:
1. A „de” és a „mint” előtti vessző hiánya
A „de” kötőszó elé mindig vessző kerül, ha tagmondatokat kapcsol össze. Ugyanez igaz a „mint” szóra hasonlítás esetén.
„Itt nincs konkrét napra pozícionálva, mint Amerikában, és nem olyan nagy volumenű ünnep, mint a tengerentúlon, de az osztrákok is szívesen adnak hálát a terményekért.”
2. Tagmondatokat összekötő „és” előtti vessző elhagyása
Ha az „és” nem pusztán felsorol, hanem új tagmondatot vezet be, a vessző kötelező. Ennek hiánya különösen hosszú mondatoknál okoz értelmezési zavart.
„Erre a kis ünneplésre az óvodában kérik, hogy minden gyerek vigyen be magával zöldséget vagy gyümölcsöt, és beszélgetnek arról, hogy mit is jelent a hálaadás.”
3. Feltételes mellékmondat utáni vessző hiánya
„Ha igen, hogyan?”
4. Felesleges vessző eltávolítása mondatrészek között
„Az aratóünnepnek is hívott esemény a keresztények hagyományos ünnepe az őszi aratás után.”
„Itt az osztrákoknál a hálaadást többnyire szeptemberben vagy októberben ünneplik, a régiótól és az ott kiemelkedően fontos mezőgazdasági terményektől függően.” „Itt, az osztrákoknál, a…” változat is jó nyomatékosítás esetén: tehát vagy nincs vessző, vagy két vessző van. Az eredeti szövegben csak egy vessző szerepelt, ami helytelen, mert se tagmondatot nem választ el, se nem nyomatékosít.
5. „Van, ahol” típusú szerkezetek vesszőzése, „vagy“ előtti vessző törlése
A „van, ahol” esetében a vessző nem opcionális, hanem kötelező, mivel mellékmondat kezdődik. A „vagy” elé nem kell vessző, mert a két tagmondat rövid és könnyen követhető.
„A vidéki közösségek plébániáin általában szeptember végén ünnepelnek, van, ahol zarándokolnak vagy felvonulást rendeznek.”
+1: A mondatvégi pont elé soha nem teszünk szóközt – ez inkább elütésnek számít, viszont a vesszők sorozatos hiánya vagy túlzott használata már komolyabb problémára utal. Egyetlen mondatban előforduló több vesszőhiba gyengíti a szöveg minőségét, és azt az érzést kelti az olvasóban, hogy a kommunikáció nem kellően professzionális.
A vessző nem díszítőelem, hanem iránytű: a szöveg logikai felépítésének alapja. Megmutatja, hol álljunk meg, mit kapcsoljunk össze, és mit válasszunk szét. Egy nagy követőtáborral rendelkező, külföldön működő magyar nyelvű oldalon a pontatlan központozás nem apró figyelmetlenség, hanem kommunikációs kockázat is.
A precíz központozás hozzájárul az érthetőséghez, erősíti a hitelességet, és azt üzeni az olvasónak, hogy a tartalomkészítés mögött tudatos szerkesztői munka áll. Ha ezek az alapelvek érvényesülnek, az üzenet nemcsak célba ér, hanem nyelvileg is példamutató marad.