Megjelent a Naplóban 2016-ban, digitális változata elérhető a veol.hu-n:
https://www.veol.hu/eletmod/2016/08/a-korral-szukulnek-a-kereteink
A cikk kivonata:
Császárné Vörös Zsuzsanna kineziológus szerint énképünket az öröklött genetika mellett a környezeti hatások alakítják. Jelenleg a párkapcsolatok válságban vannak, de ideális esetben a felek közös, lelki és fizikai „keretben” működnek, ami családdá alakulva biztonságot nyújt. Az élet során a mozgástér és keretek folyamatosan szűkülnek, különösen idős korban, amikor az élet kezdete és vége egy pontba zsugorodik. Zsuzsanna hangsúlyozza, hogy a keretek tágítása, átalakítása rajtunk múlik, és ebben segít a befogadás, elfogadás, valamint az önismeret, amely lehetővé teszi saját „falaink” tudatos átalakítását.
Megjelent a Naplóban 2016-ban, digitális változata elérhető a veol.hu-n:
A cikk kivonata:
Kovács Tamás devecseri fiatalember autodidakta módon, közel két év alatt saját programozói tudást szerzett, és elkészített egy ingyenesen letölthető számítógépes játékot, az Othellót. A játék fejlesztése tíz hónapot vett igénybe, a dizájnt egy barátja készítette. Tamás elmondta, hogy a programozást főként kitartással, gyakorlással és problémamegoldással lehet megtanulni, nem elsősorban matematikai tudással. Az elkészült játékot már nemzetközi felhasználók is használják, és Tamás referenciamunkaként tekint rá, miközben a következő, hálózatban játszható mobilalkalmazáson dolgozik.
Megjelent a Naplóban 2016-ban, digitális változata elérhető a veol.hu-n:
https://www.veol.hu/nyirad/2016/09/a-bajnok-magyar-maradt-1
https://www.veol.hu/nyirad/2016/09/a-bajnok-magyar-maradt
A cikk digitális változata:
Papp Tibor, a Nyirádon és Németországban élő egykori atlétikabajnok kiemelkedett versenytársai közül. Több magyar bajnoki címet szerzett távol-, hármas- és magasugrásban. Katonai szolgálata alatt is jelentős sikereket ért el, de politikai okokból nem engedték leszerelni, ezért 1956-ban az osztrák határon át menekült Nyugat-Európába. Több országban dolgozott, majd végül Nyugat-Berlinben telepedett le, ahol a magyar kolónia vezetőjeként is tevékenykedett. Feleségével két lányuk és két unokájuk van.
Megjelent a Naplóban 2016-ban, digitális változata elérhető a veol.hu-n:
https://www.veol.hu/szerkeszto/2016/09/hogyan-helyezzuk-el-onmagunkat-a-vilagban
Merre menjenek, hová induljanak a bolyongó, nyughatatlan útkeresők? Hol lelhetnek békességet azok, akik elveszettnek érzik magukat? Hogyan teremtsenek biztonságot maguknak és családjuknak a saját gyökereiket megtagadók? Lelhetnek-e valaha boldogságra azok, akik elfelejtik, hogy honnan jöttek?
Örök kérdés, hogy a genetikai meghatározottságunk vagy a környezeti nevelés gyakorol-e jelentősebb befolyást az életünk alakulására.
Példák és ellenpéldák sokasága áll ehhez rendelkezésünkre, mégsem kapunk egyértelmű választ. Így hát a legtöbben arra a következtetésre jutottak, hogy a javunkat az szolgálja leginkább, ha öröklött tulajdonságainkban egyaránt felismerjük a korlátainkat és a lehetőségeinket, és ehhez mérten igyekszünk maximálisan élni a környezetünkben rejlő esélyekkel.
A szakemberek szerint az önismeret a kulcsa a boldogulásunknak. A stabilitásunk alapja pedig a gyökereink megerősítésében rejlik. A felmenőink tisztelete nélkül nem fejlődhet a személyiségünk. A kultúránk és a hagyományaink megélése adja a biztonságos alapot ahhoz, hogy építkezni és fejlődni tudjunk.A világ úgy tud kitárulni előttünk, ha elhelyezzük önmagunkat a családunkban, a kisebb és a nagyobb közösségben, amelyben élünk; ha azonosulni tudunk azzal a kulturális közeggel, amelybe beleszülettünk, ha felvállaljuk nemzeti kötődésünket, vagy akár még tovább is adjuk népzenénket, népművészetünket. A hagyományok ápolóinak katartikus élményt jelent, amikor a gyökereiket már majdnem végleg elvesztett egyéneket tudnak visszakísérni a tradíciókhoz, s ezáltal önmaguk kincseihez.
Megjelent a Naplóban 2016-ban, digitális változata elérhető a veol.hu-n:
https://www.veol.hu/hirek/2016/10/kollektiv-tragediak
A cikk kivonata:
Pék Győző, a Debreceni Egyetem pszichológusa a kollektív tragédiák – így a Titanic, az ikertornyok és a vörösiszap-katasztrófa – lelki feldolgozásáról beszélt. Kiemelte, hogy a média erősen befolyásolja a közösség érzelmeit és gondolatait, és segíti a megküzdést. Az eseményeket követően intenzív kommunikáció indul, majd néhány hónap alatt a beszéd elcsitul, és az élet visszatér a normális kerékvágásba, elkezdődik a közösségi feldolgozás. Kutatások szerint a személyes „én” fókuszból a közösségi „mi” gondolkodásra váltás jelzi a traumák kollektív feldolgozását. A földrajzi közelség növeli az érdeklődést egy tragédia iránt. A kollektív emlékezet folyamatosan újraértelmezi a múltat, és mintegy 25 év szükséges ahhoz, hogy társadalmi konszenzuson alapuló emlékmű készüljön az áldozatok tiszteletére.
